A kutyával való futás nagyszerű módja annak, hogy fitten tartsuk magunkat és jól is érezzük magunkat együtt. De vajon leendő labradorunkban meglelhetjük-e sporttársunkat? Ebben a bejegyzésben megvizsgáljuk, hogy a labrador jó futótárs-e, és összegyűjtjük, hogy mire kell odafigyelni.
1.) A labrador jó futótárs lehet?
A fitt, egészséges, felnőtt labradorok fantasztikus futótársak lehetnek. Maga a fajta is igen sportos, és úgy „teremtődött”, hogy bírja az egész napos munkát. Az is igaz, hogy minden egészséges kutya élvezi, ha elkísérheti gazdáját a szabadba kocogni, futni és mivel a labradorok szeretik a mozgást, és imádnak együtt lenni gazdájukkal, így különösen jó futótársak.
A futás megtervezésekot azonban két tényezőt muszáj figyelembe venni! Az első és legfontosabb, hogy mennyi idős a labradorunk, a másik pedig, hogy mennyire fitt, ugyanis ezek befolyásolják, hogy mekkora távot futhat labradounk és mennyi ideig. Attól függetlenül, hogy a labradorok erős testfelépítésű, izmos állatok kiváló kitartással és nagy mozgékonysággal, nekik is fokozatosan kell felépíteniük az állóképességüket, csakúgy mint azt a gazdi annak idején, futásának kezdetén tette.
2.) Hogyan készítsük fel labinkat távolságainkra?
Bár a labik igen atletikusak, a kisebb testú társaikkal szemben alulmaradnak futásban, a méretük és súlyuk miatt. Ne feledjük! Futni csak fitt, jó kondiban lévő labradorral lehet. Ez egyben azt is jelenti, hogy a túlsúly és a futás nincsenek jó barátságban. Ha labradorunkon súlyfelesleg van, egyáltalán nem tanácsos, hogy velünk tartson, hiszen a nagy méretéből adódóan ezzel terhelnénk a csontjait és az izületeit. Ezesetben először csökkentsük a napi eledelét, és a futást semmiképp ne alkalmazzuk fogyókúrás technikaként. Ha nem tudjuk eldönteni, hogy a labink fitt-e a futáshoz, kérjük ki az állatorvosunk váleményét, vagy konzultáljunk Lázár Linda retriever trénerrel.
Majd úgy, mint a sportolóknál, fokozatosan építsük fel a távolságokat, szakaszosan formába hozva labradorunkat. Közben ne hagyjuk figyelmen kívül az időjárási viszonyokat, különösen a hőmérsékletet, de a talajviszonyokat sem. A kemény felületen való futtatás, például ízületi és lábproblémákat okozhat. Ha melegben folyamatosan futtatjuk kutyánkat, túlmelegedhet, ezért a korareggeli és az esti hűvös órák alkalmasak igazán a futásra.
Ahogy kezdő futóként mi magunk sem futunk egyből 5 km-t, labradorunkat se tegyük ki ennek. Az állóképesség megteremtését kezdjük néhány rövid, pár száz méteres kocogással. Először minden nap ugyanakkora távot kocogjunk vele egy héten át. Majd adjunk neki egy pihenő napot. Később naponta növelhetjük a távot egy kicsivel, beiktatva egy-egy pihenőnapot. A pihenőnap az izmok pihentetése szempontjából fontos, beleértve a szívizmot. Ne feledjük! A szívizomnak ugyanúgy fejlődnie kell, mint a lábizomnak. A kutyák számára nem természetes, hogy folyamatosan fussanak, ezért kezdetben hagyjuk őket (ügetve) futkározni és menet közben tartsunk szünetet.
3.) Vajon a kiskutyával is futhatunk?
A rövid válasz az, hogy sajnos nem. Ennek biológiai okai vannak. A kiskutyákra úgy kell tekintenünk, mint a csecsemőkre, óvodásokra, kisiskolásokra, attól függően, hogy hány hónaposak. A kölyökkutyákat hagyni kell befejezni növekedésüket, és izületeiknek is időt kell hagynunk a teljes kifejlődésre, mielőtt hosszú ideig tartó tevékenységnek tennénk ki őket. Ennek biztosítása érdekében van pár tevékenység, ami a kiskutyák életének első életévében kimondottan tilos! Ilyen például,
- tilos huzamosabb ideig futtatni
- tilos lépcsőztetni
- tilos kanapéra fel- és le ugráltatni
- tilos bicikli vagy kismotor után futtatni
- tilos huzamosabb ideig dobálni neki a játékot (apportíroztatni)
- tilos gyerek kezébe adni és leejteni
A diszplázia kialakulásáért, a fenti tiltott környezeti hatások mind-mind felelősek, hiszen az már régóta bizonyított, hogy a betegség kialakulásáért nem csak a genetika, hanem a környezeti hatás és terheltség is felelős. Így hiába van tökéletes genetikai eredménye egy kiskutyának mind apai, mind anyai ágon, ha a fenti tevékenységeknek kitesszük a csöpséget, a betegség sajnos nagy eséllyel borítékolható.
Van egy tenyésztői alapszabály, miszerint a kölyökkutya életkorának megfelelően 5-5 percet sétálhat. Vagyis 3 hónapos kisutya max 15 percet, 4 hónapos kiskutya 20 percet, 5 hónapos kiskutya 25 percet és így tovább. Ezt tartsuk a kutyusunk egy éves koráig, majd ebből kell eljutni a futásterhelés felépítéséig
Miután a kiskutya betöltötte az első életévét és állatortvos igazolta, hogy izületei és csontozata rendben van, elkezdhetjük felépíteni a kondiját, hogy mire felnőtt korba ér (betölti 2. életévét) lassan és fokozatosan a gazdival tarthasson. Előszőr 5 percnél ne terheljük tovább, majd fokozatosan hónapról hónapra növelhetjük az időt.
4.) Figyeljünk idősödő labradorunkra is
Sok idős kutya élvezi a rövid, rendszeres futást, de idősödő labradorunknál, úgy ahogy az embereknél is, ne csak a kort, hanem az egyéni egyészségi állapotot is vegyük figyelembe. Ha szükséges egyeztessünk állatorvosukkal, hogy hogyan tarthatjuk biztonságban és boldogan ebtársukat.
A futás témája sok egyéb kérdést is felvet, amiről Lázár Linda retriever tréner már részletesen írt: itt.
Countrybelle
