A leendő tenyészlabradorok életében is nagy vízválasztó az első szülinap, mert az után kerülhet sor a kötelező egészségügyi szűrésekre, röntgenekre, valamint a tenyészszemlére és a képességvizsgára, ami a későbbi tenyésztésbe vétel alapfeltétele. A tenyészszemlén azt bírálják, hogy a kiválasztott labradorunk küllemi szempontból milyen adottságokat hordoz. Vizsgálják a fejét, a hátvonalát, a farkát, a lábai szögelését, a mancsait, a mellkasát, a szőrzetét és a járását. Ha küllemileg mindent rendben találnak, vagyis megfelel a fajta standardnak, akkor „TENYÉSZTHETŐ” minősítést kap. Azonban, ha a fent felsorolt tulajdonságok elmaradnak az elvárttól, akkor az egyed kizárható a tenyésztésből. Itt szeretném felhívi a figyelmet, hogy ez az alap és kulcsfontosságú különbség az interneten olyan sokat vitatott szaporító és tenyésztő között. A tenyésztőnek, aki szabályosan, az előírások szerint végzi munkáját, komolyan elő kell készítenie párosítási munkáját, figyelembe véve, a szuka és a kan testi adottságait, családfájáit és azok küllemi tulajdonságait, végiggondolva, hogy vélelmezhetően milyen küllemi tulajdonságokat fognak majd hordozni a kölykeik. A végeredményt a tenyésztő köteles megmérettetni a tenyészszemlén, és ha a kutyának elmaradásai vannak, vállalnia kell a következményét, hogy reménységét kizárták. Ezzel ellentétben azonban, a szaporítót azért hívják szaporítónak, mert őt nem kötelezi semmi és senki arra, hogy elvégezze az egy éves korban kötelező szűréseket, neki nem kell családfa elemzést és küllemi tervezést végeznie, és tenyészszemlére sem köteles vinni a kutyáját. Lehet, hogy a kutyájának van törzskönyve, de ahogy fent láttuk, a törzskönyv még nem jelenti azt, hogy egy egyed tenyésztésbe vehető. Tehát a szaporító, csak annyit tesz, hogy tüzelési időszakban befedezteti a kutyáját (legyen az tözskönyves vagy törzskönyv nélküli), de a fedeztetést nem előzi meg sem egészségügyi szűrés, sem genetikai szűrés, sem küllemi vizsgálat, sem családfa kutatás, sem pedig képesség vizsga. Az elszomorító az, hogy mindazon túl, hogy minden amit tesz, szabálytalan, magatartása a populáció minőségi javítását nem szolgálja.

A tenyészszemlén túl, egy éves kor betöltése után, a retrieverek úgynevezett képesség vizsgán is túl esenek, a tenyésztésbe vétel feltételeként. Ezen a vizsgán, azt vizsgálják, hogy viselkedését tekintve, hordozza-e azokat a tulajdonságokat, amit a fajta standard előír. A vizsga során a labradoroknak, goldeneknek, és vízikutyáknak tanuságot kell tenniük apportírozó képességükről, mezei munkáról, ahol elrejtett vadat kell megtalálni és a felvezetőhöz hozni, és vizi munkáról is, ameny során a vízből kell dummit kihozni. Ezeket a vizsgákat retriever fajtagondozó egyesületek szervezik, amely egyesületek egyikéhez (MRVE vagy MLRE), egy tenyésztőnek kötelezően tartoznia kell. Amit fontos tudni, hogy hiába szerepelt egy labi, vagy golden jól a tenyészszemlén, ha a képességvizsgán megbukott, akkor nem vehető tenyésztésbe addig, míg a vizsgát meg nem ismételi és ott jól nem szerepel.

A jó hír az, hogy azok a labradorok, akik különösen szépek és nemcsak hogy átlagos szinten felelnek meg a fajta standardnak, de mindenük  kimondottan szép is, ők magasabb, úgy nevezett „TENYÉSZTÉSRE JAVASOLT” minősítést kaphatnak. Később, az ő kölykeik pedig nagyobb valószínűséggel kaphatnak majd prémium törzskönyvet is.

November elején, a gyönyörű Roxannel (Countrybelle Absolutely Dream Out Loud), jártunk tenyészszemlén és képességvizsgán. Nagy izgalommal vártuk az értékelést, hiszen kölyök korában ahány kiállításon megfordult, mindig a legszebb kölyök címet is elnyerte. Így nagyon örültünk, amikor a tenyészsszemlén történt értékelés is igazi büszkeségre adott okot, és „TENYÉSZTÉSRE JAVASOLT” minősítéssel térhettünk haza.

Hogy a komoly labradoros életre készülők ne tévesszenek irányt az esetleges csoportnyomás hatására, csokorba gyűjtöttük a megbízható tenyésztő keresésésének kulcstémáit.

• Kutatómunkánk első állomásaként készítsünk listát az interneten található labrador kennelekről! Ha megbízható labrador tenyésztőt keresünk, ne csak a Google találati listájából tájékozódjunk, hanem a tenyésztőket összefogó és ellenőrző egyesületek honlapján található listákból is (Magyar Retriever és Vízikutya egyesület – MRVE és Magyar Labrador Retrievr Egyesület – MLRE)
  
• Ezt követően ismerkedés céljából olvasgassunk a szimpatikusnak tűnő kennelek honlapján. Szerezzünk benyomást és értékeljük, hogy az olvasottak és a látottak alapján mennyire tűnik megbízhatónak. Ha az illetőnek nincs honlapja,  az nem túl  jó jel! Ha csak Facebook oldala van, az szintén nem túl jó képet fest. Ha Jófogáson, Vaterán  hirdet, az kimondottan nem a megbízható tenyésztőre utaló jel.
• Honlapján vizsgáljuk meg, hogy milyen segítséget nyújt a látogatónak a labrador fajtával kapcsolatban?
• Milyen információt árul el felnőtt labradorjairól?
  

• Megtekinthetők-e a tenyész labik egészségügyi szűrései?
• Milyen egészségügyi eredményei vannak a kennel labradorjainak?
  Ne felejtsük, a labrador fajta esetében csípő-, könyök diszplázia szűrés, EIC és PRA-prcd genetikai szűrés, valamint sikeres képességvizsga és tenyészszemle vizsgák megléte a tenyésztésbevétel hivatalos feltétele. Erről bővebben a „Miért fontos a képességvizsga egy tenyész labrador életében” című bejegyzésünkben, valamint a „Nem minden kutya tenyészeb” című bejegyzésünkben írtunk.

• Mivel minőséget csak mennyiségből lehet előállítani, vizsgáljuk meg, hogy hány labradorja van az adott kennelnek. Lehetőleg kerüljük a csak két-három tenyész szukával rendelkező kenneleket, mivel náluk a fenti elv nem biztosított.
• Győződjünk meg róla, hogy a kennelnek van-e valamilyen konkrét tenyésztési célja. Döntsük el, hogy a kinyilatkoztatott cél szimpatikus-e számunkra.
• Vizsgáljuk meg, hogy a kennelnek vannak-e saját elvei!
  Ha igen, az pozitív jel! Persze ettől előfordulhat, hogy a választott elveivel mi nem értünk egyet, de abban biztosak lehetünk, hogy egy elvek mentén dolgozó kennel értékteremtő folyamatot végez.
• Jelentkezzünk kennel látogatásra, hogy az olvasottak alapján kialakult képről személyesen is meggyőződjünk. Ha nincs kennel látogatásra lehetőség, az elgondolkodtató.
  Ha a kennel szabályozott körülmények között látogatható, az kimondottan kiváló jelnek tekinthető, hiszen ez állatjóléti szempontokat is szolgál!
  

• Pontozzuk a tájékoztatás minőségét, beleértve a telefonos, személyes és e-mailes kapcsolattartást.
• Tájékozódjunk a feliratkozás, kiszolgálás, kiválasztás, hazavitel utáni segítségnyújtás folyamatáról.
  
• Kérdezzünk rá, hogy milyen dokumentumokat biztosítanak a kiskutyához (szerződés, törzskönyv, tulajdonátruházó, oltási könyv, GDPR, tájékoztatók a fejlődés során betartandó teendőkről, számla stb). Amennyiben a „tenyésztő” felajánlja, hogy törzskönyv nélkül is választhatunk kiskutyát és még az ára is alacsonyabb, biztosak lehetünk benne, hogy ezt azért teszi, mert szülőknek nincs tenyészengedélye. Pl. nincs képességvizsgájuk, ami a tenyésztési engedély alapköve.
• Derítsük ki, hogy a tenyésztő milyen oltási programot alkalmaz.
• Tájékozódjuk labradoros ismerőseinktől az általuk ismert tenyésztőkről
• Ha az utcán találkozunk számunkra szép és szimpatikus labradorral, érdeklődjünk a gazdájától, hogy honnan való. Minél többször hangzik el ugyanannak a kennelnek a neve, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy az a számunkra megfelelő kennel.
• Gondoljuk végig, hogy mennyire akar megismerni bennünket, mint leendő Gazdát és érdekli-e, hogy hová kerül a kiskutya.

Jakkel Tamás, az FCI elnöke (Nemzetközi Kinológia Szövetség) igazán frappánsan fogalmazta meg, a tenyésztés és a szaporítás különbségét januári facebook postjában: