Egy labrador életében az első év a legfontosabb, hiszen ez határozza meg további életének alapjait. Egészségügyi szempontoból fontos, hiszen az első év végére már túl vannak a csont- és izületi növekedés nagy részén, és ezután következhet az erősödés.
A leendő tenyészlabradorok életében is nagy vízválasztó az első szülinap, mert az után kerülhet sor a kötelező egészségügyi szűrésekre, röntgenekre, valamint a tenyészszemlére és a képességvizsgára, ami a későbbi tenyésztésbe vétel alapfeltétele. A tenyészszemlén azt bírálják, hogy a kiválasztott labradorunk küllemi szempontból milyen adottságokat hordoz. Vizsgálják a fejét, a hátvonalát, a farkát, a lábai szögelését, a mancsait, a mellkasát, a szőrzetét és a járását. Ha küllemileg mindent rendben találnak, vagyis megfelel a fajta standardnak, akkor „TENYÉSZTHETŐ” minősítést kap. Azonban, ha a fent felsorolt tulajdonságok elmaradnak az elvárttól, akkor az egyed kizárható a tenyésztésből. Itt szeretném felhívi a figyelmet, hogy ez az alap és kulcsfontosságú különbség az interneten olyan sokat vitatott szaporító és tenyésztő között. A tenyésztőnek, aki szabályosan, az előírások szerint végzi munkáját, komolyan elő kell készítenie párosítási munkáját, figyelembe véve, a szuka és a kan testi adottságait, családfájáit és azok küllemi tulajdonságait, végiggondolva, hogy vélelmezhetően milyen küllemi tulajdonságokat fognak majd hordozni a kölykeik. A végeredményt a tenyésztő köteles megmérettetni a tenyészszemlén, és ha a kutyának elmaradásai vannak, vállalnia kell a következményét, hogy reménységét kizárták. Ezzel ellentétben azonban, a szaporítót azért hívják szaporítónak, mert őt nem kötelezi semmi és senki arra, hogy elvégezze az egy éves korban kötelező szűréseket, neki nem kell családfa elemzést és küllemi tervezést végeznie, és tenyészszemlére sem köteles vinni a kutyáját. Lehet, hogy a kutyájának van törzskönyve, de ahogy fent láttuk, a törzskönyv még nem jelenti azt, hogy egy egyed tenyésztésbe vehető. Tehát a szaporító, csak annyit tesz, hogy tüzelési időszakban befedezteti a kutyáját (legyen az tözskönyves vagy törzskönyv nélküli), de a fedeztetést nem előzi meg sem egészségügyi szűrés, sem genetikai szűrés, sem küllemi vizsgálat, sem családfa kutatás, sem pedig képesség vizsga. Az elszomorító az, hogy mindazon túl, hogy minden amit tesz, szabálytalan, magatartása a populáció minőségi javítását nem szolgálja.
A tenyészszemlén túl, egy éves kor betöltése után, a retrieverek úgynevezett képesség vizsgán is túl esenek, a tenyésztésbe vétel feltételeként. Ezen a vizsgán, azt vizsgálják, hogy viselkedését tekintve, hordozza-e azokat a tulajdonságokat, amit a fajta standard előír. A vizsga során a labradoroknak, goldeneknek, és vízikutyáknak tanuságot kell tenniük apportírozó képességükről, mezei munkáról, ahol elrejtett vadat kell megtalálni és a felvezetőhöz hozni, és vizi munkáról is, ameny során a vízből kell dummit kihozni. Ezeket a vizsgákat retriever fajtagondozó egyesületek szervezik, amely egyesületek egyikéhez (MRVE vagy MLRE), egy tenyésztőnek kötelezően tartoznia kell. Amit fontos tudni, hogy hiába szerepelt egy labi, vagy golden jól a tenyészszemlén, ha a képességvizsgán megbukott, akkor nem vehető tenyésztésbe addig, míg a vizsgát meg nem ismételi és ott jól nem szerepel.
A jó hír az, hogy azok a labradorok, akik különösen szépek és nemcsak hogy átlagos szinten felelnek meg a fajta standardnak, de mindenük kimondottan szép is, ők magasabb, úgy nevezett „TENYÉSZTÉSRE JAVASOLT” minősítést kaphatnak. Később, az ő kölykeik pedig nagyobb valószínűséggel kaphatnak majd prémium törzskönyvet is.
November elején, a gyönyörű Roxannel (Countrybelle Absolutely Dream Out Loud), jártunk tenyészszemlén és képességvizsgán. Nagy izgalommal vártuk az értékelést, hiszen kölyök korában ahány kiállításon megfordult, mindig a legszebb kölyök címet is elnyerte. Így nagyon örültünk, amikor a tenyészsszemlén történt értékelés is igazi büszkeségre adott okot, és „TENYÉSZTÉSRE JAVASOLT” minősítéssel térhettünk haza.
